Senki nem halt meg, senki még csak meg sem sérült a bíróságon végződő közlekedési ügyeket bemutató sorozatunk eheti történetében, mégis komoly ügy lett egy 27 éve vezető buszsofőr figyelmetlenségéből. Másfél millió levezetett kilométer után elkövetett hibája miatt vált vádlottá.

Veszélyeztette a közlekedés biztonságát

István 26 éven át vezetett az ország minden szegletébe Volán-buszokat, tőle rutinosabb sofőrt nehezen találhatott volna a neves fővárosi egyesület kamasz sportolóinak edzésre szállítására. Nyugdíj előtt pár évvel a férfi elfogadta az ajánlatot, közel egy éve szedte össze naponta kétszer Budapest több kerületéből a jövő olimpikonjait, majd fuvarozta őket haza.

Az egyesület központi edzőbázisának környékét már a tenyerénél is jobban ismerte, mégis súlyos hibát követett el egy közeli vasúti átjáróban.  Rutinszerűen közlekedett azon a július végi késő délutánon a Mercedes kisbusszal, elvileg semmi nem zavarta a vezetésben, mégis az utat keresztező vasúti átjáróhoz érve a fénysorompó tilos jelzése ellenére ráhajtott a sínekre.

Balról éppen egy vidékre tartó személyvonat érkezett, szerencsére csak olyan 40 km/órás sebességgel. A tragédia elkerülése érdekében a vonat vezetője azonnal vészfékezett, István beletaposott a gázba, éppen hogy, de a Sprinter még átcsusszant a lassuló vonat előtt.

Az átjárót megelőző útszakasz enyhén kanyarodott ugyan, de sem a vonalvezetése, sem az útszéli fák nem akadályozták a fénysorompóra való rálátást, derült ki a későbbi bizonyítási eljáráskor.

Szerencsére nem sérült meg senki a kisbuszon, és a vonaton, ennek ellenére Istvánt megvádolta az ügyészség a közlekedés biztonságának veszélyeztetése miatt. Munkáltatója azonnal kirúgta, egy éve volt a nyugdíjig.

Nem ismerte el a felelősségét

A részletek kiderítésére indult rendőrségi nyomozás közben a férfi Janklovics Ádám közlekedési ügyvédet bízta meg a védelmével. Vallomásában nem ismerte el a felelősségét, egészen biztos volt abban, hogy amikor ráhajtott a sínekre, a lámpa még egyértelműen szabad jelzést adott.

Azt ugyanakkor nem tartotta kizártnak, hogy a buszban hátrébb ülő utasok közül valaki már tilosnak láthatta a jelzést. A vonatkürt megszólalásakor vette észre a szerelvény érkezését, megítélése szerint olyan 200 méterre lehetett tőle, mégis azonnal a gázra lépett. Mindezeket a nyomozáskor állította, a bírósági tárgyaláson már nem tett vallomást, fenntartotta a korábban elmondottakat.

Illusztráció

Sikítottak a gyerekek félelmükben

Természetesen a nyomozók és a bíróság is meghallgatott számos tanút, közülük az kisbuszon utazó ifjú sportolók másként emlékeztek a történtekre.

Lili és Dorina a jobb oldali első ülésen utaztak, fáradtak voltak az edzés után, csendben figyelték maguk előtt a forgalmat a hazafelé vezető úton. Egymástól függetlenül mindketten azt állították, hogy pirosan világított a lámpa, amikor ráhajtott a sínekre a kisbusz. Ugyanezt mondták azok a fiúk is, akik a buszon utazók közül látták a lámpát, és éppen nem a telefonjukkal voltak elfoglalva. Vallomásaikban többnyire 40 és 50 km/óra közé tippelték a Sprinter tempóját.

Szinte mindannyian sikítozni kezdtek a sínekre hajtáskor, úgy megijedtek, különösen mikor 1-2 másodperccel később észrevették a feléjük közeledő, és kürtjelzést adó vonatot. Dorina, és a busz közepén utazó Ádám pedig szinte egyszerre kiáltottak fel: „jön a vonat!”. A 13 éves kamaszfiú a vészhelyzet elmúltával feldúltan kétszer is odakiáltott a sofőrnek, hogy „piros volt a lámpa, ember!”.

István okozta a bajt, de az ő reflexe miatt kerülték el a tragédiát

Kikérdezte a mozdonyvezetőt is a rendőrség és a bíróság. Megállapították, hogy mindent a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően látott el. A szerelvény sebessége, a hangjelzés, és az azonnali vészfékezés előírásszerű volt. Béla határozottan állította, hogy csak azért nem csúszott bele vészfékezés közben a lassuló mozdony a kisbuszba, mert István beletaposott a gázba.

A MÁV szakembereivel megvizsgáltatták a hatóságok a fénysorompót, írásbeli nyilatkozatuk szerint kifogástalanul működött a vészhelyzet idején. Talán kevéssé köztudott, de az átjáróhoz közeledve a vonat működteti automatikusan a lámpát.

Milyen ítélet született?

A bíróság szerint a vádlott
– a lámpa piros jelzése ellenére hajtott a vasúti átjáróba
– ezzel megszegte a KRESZ 39. § (3) bekezdés c) pontját
– amivel egyrészt vészfékezésre kényszerítette a közeledő személyvonatot
– plusz veszélyeztette a közlekedés biztonságát.

Mindezek miatt bűnösnek mondta ki Istvánt a bíróság „a közlekedés biztonsága ellen gondatlanságból elkövetett” vétségében.

A büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként értékelte a bíróság az ex-sofőr büntetlen előéletét, az eset előtti két év szabálysértés nélküli buszvezetését, egy kiskorú gyermekét, és azt is, hogy évtizedek óta hivatásos sofőr. Súlyosító körülményt nem talált a bíróság, így végül 250 ezer forint pénzbírságra ítélte Istvánt.

El kell venni ilyenkor egy hivatásos sofőr jogosítványát, vagy nem?

Természetesen megvizsgálta ezt is a bíróság. „Akkor indokolt a járművezetéstől eltiltás, ha a közlekedési bűncselekmény körülményeiből, vagy az elkövető személyiségéből arra kell következtetni, hogy a közlekedésben járművezetőként való részvétele a közlekedés biztonságát, mások életét vagy testi épségét veszélyezteti-e” – mondja Janklovics Ádám, aki a Vezess jogi szakértőjeként is dolgozik.

A bíróság figyelembe vette, hogy ebben az esetben sok-sok ember testi épsége, sőt az élete került veszélybe, még ha végül nem is sérült meg senki. Ugyanakkor amellett sem ment el a bíróság, hogy Istvánnak 32 éve vannak különféle kategóriákra jogosítványai (nagymotor, személyautó, busz stb.), és ezalatt bő másfél millió kilométer vezetett le a legkülönfélébb járművekkel balesetmentesen.

Végül az a döntés született, hogy a pénzbírság mellett mellékbüntetésként csak azt a vezetői engedélyét vonják be, amely „az elkövetéskor használt jármű kategóriájára vonatkozik”. Ezt is csak egy évre vették el tőle.

A cikk a vezess.hu oldalán is megjelent