Miklós a helyi tüzép alkalmazottja egy csendes pest meggyei kisvárosban. Közel 40 éve dolgozik hivatásos sofőrként eddig közel 2 millió km-t vezetett balesetmentesen.

Azon a bizonyos szerda kora délutáni napon a tüzépről indult a szomszédos faluba MAN teherautójával, platóján több tonna téglával amit az építkezésre szállított. Aznap ez volt a harmadik fuvarja. A faluba érve egy kereszteződésben balra kanyarodott az épülő családi ház felé, amikor a vád szerint a kanyarodás után a teherautója hátsó kerekeivel elsodorta az úttest jobb oldali sávjában kerekező falubelit, majd megállás nélkül továbbhajtott.

A középkorú férfi a teherautó alá került és súlyos sérüléseket szenvedett. A munkaképesség csökkenés mértékét 40 %-ban határozta meg az orvos szakértő.

Miklós az első gyanúsítotti kihallgatása előtt gondoskodott közlekedési ügyvédről. Védelmét a Székely Ügyvédi Iroda látta el.

A balesetet helyszínén egy tanút sikerült felkutatni, aki a balesetet nem látta, csak arra lett figyelmes, hogy a teherautó elhaladása után az út közepén egy ember fekszik a biciklije pedig 2-3 méterre hever mellette. Ő értesítette a rendőrséget és a mentőket is, valamint a kiérkező rendőröknek ő adott információt a teherautóval kapcsolatban.

A sértettet a nyomozók 2 hét után tudták a kórházban először kihallgatni. A súlyos sérülései miatt baleset részleteire nem emlékezett, de azt elmondta a nyomozóknak, hogy a kerékpárral a kereszteződést elhagyva a tehergépkocsi előzése során elütötte őt.

A sofőr nyomozati szakban és a bíróság előtti eljárásban is tagadta bűnösségét. Vallomásának lényege abból állt, hogy nem észlelte a kerékpárost sem a kanyarodás során, sem pedig azt követően. Továbbá nem észlelte a baleset bekövetkezését sem, ha észlelete volna azonnal megáll és segítséget nyújtott a biciklisnek.

Az ügyben igazságügyi műszaki szekértő kirendelését látta szükségesnek a nyomozást végző közlekedésrendészeti osztály. A kirendelt szakértő az igen nyomszegény helyszínből kiindulva megállapította, hogy a sértett kerékpáros kb 8-12 km/h-val közlekedett. Miklós sebessége 20-25 km/h lehetett, amikor a tehergépkocsival az előtte haladó sértett kerülését végezte. E sebességtartományokat pusztán a valószínűség kategóriájába sorolta. A biciklis korábbi haladási irányáról, sebességéről nem állt rendelkezésre adat. A szakértő szerint baleset azért következett be, mert Miklós nem tartott megfelelő oldaltávolságot.

A bíróság háromszor tartott tárgyalást, kihallgatta Miklóst a sértettet és a tanút, valamint a nyomozás során kirendelt szakértőt is. A szakértő fenntartotta szakvéleményét amit a rendőrség számára előterjesztett.

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította Miklós bűnösségét maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében.

A bíróság a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként értékelte a vádlott javára a büntetlen előéletét, kifogástalan közlekedési előéletét, súlyosító körülményt az ügyben nem talált. Ezért Miklóst 200.000 Ft pénzbüntetésre ítélte és mellőzte a járművezetéstől eltiltást.

Az ügyben Miklós védelmét ellátó Székely Ügyvédi Iroda fellebbezést jelentett be, felmentésért. Az ügyészség az ítéletet tudomásul vette.

Az elsőfokú ítélet kihirdetését követően több mint egy évet kellett várni a másodfokú tárgyalásra.

A másodfokú tárgyalás során elsősorban igazságügyi gépjárműszakértői véleményt támadta a közlekedési ügyvéd, mert szerinte a szakértő nem nyilatkozott arról, hogy mi alapján állapította meg a MAN teherautó sebességét, amikor az baleset helyszínén nem állt meg, továbbá a teherautón semmilyen nyom, még porletörlődés sem volt fellelhető. További a szakértő nem vizsgálta azt sem, hogy a biciklis esetlegesen holttérben tartózkodott a baleset idején.

Ezekre figyelemmel a védelem szerint a tényállás felderítetlen és iratellenes.

A másodfokú tanács bizonyítást vett fel és a szakértői vélemény kiegészítését rendelte el.

A szakértő a megtartott tárgyaláson lényegesen módosította szakvéleményét, melynek a leglényegesebb elemei a következők voltak: a sebesség vonatkozásában úgy nyilatkozott, hogy a baleset után az MAN nem állt meg, így annak sebességét számítani nem lehet.

A sértetti kerékpáros haladási sebességét úgy valószínűsítette, hogy az az ítéletben megállapítottnál jelentősen kisebb nem lehetett, ez a sebesség legvalószínűbben 10-13 km/h értéken adható meg. A módosított szakvélemény szerint előfordulhatott olyan helyzet, hogy a teherautó és a kerékpáros egyszerre fordultak, így az is előfordulhat, hogy a gépkocsivezető számára végig holttérben haladt a kerékpáros, aki az úttól kb 0,9m távolságban közlekedett. Modellezte azt is a szakértő, hogy ha a kerékpáros a tehergépkocsi mellett halad akkor az a holttérben van, így a járművezető számára nem észlelhető.

Módosított véleményének konklúziója: műszaki szakértői eszközökkel a vádlotti vallomás nem zárható ki.

A felvett bizonyítás alapján a másodfokú bíróság az első fokú bíróságtól eltérő tényállást állapított meg. A bíróság szerint nem bizonyítható kétséget kizáró bizonyossággal, hogy a vádlott a kanyarodása során láthatta a kanyarodó sértett kerékpárost, és az érintőleges ütközés oka az volt, hogy ennek ellenére nem tartott mellette kellő oldaltávolságot. Nem zárható ki, hogy a kanyarodás során, végig az érintőleges ütközésig a kerékpáros az MAN holtterében haladt és ezért a vádlott nem észlelhette.

Miután a vádlott terhére róható és a bekövetkezett eredménnyel okozati kapcsolatban lévő közúti közlekedési szabályszegés nem állapítható meg, ezért a megyei bíróság a vádlottat a Be. 6. § (3) bekezdés b) pontja alapján - mert nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése - az ellene 1 rb. a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján - mert a vádlott bűnössége nem állapítható meg - felmentette.