A baleset éjszaka történt, egy közvilágítás nélküli útszakaszon, derült időben, száraz, aszfalt burkolatú úttesten. A személygépkocsit vezető kb. 80-90 km/h sebességgel haladt, amikor figyelmetlensége miatt a menetirány szerinti jobb oldali útpadkára hajtott. Ezt követően balra kormányzott és így az úttesten a jármű megcsúszott és a jobb oldali árokba csúszott.

A személygépkocsiban a vezetőn kívül még négy személy volt. A hátsó ülésen utazók különböző fájdalmakra panaszkodtak, kiszálltak az autóból és elindultak az orvosi ügyeletre.

Egy utas nyolc napon túl gyógyuló, a többiek nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. Kihallgatásuk során egy érdekes fordulat következett be, miszerint korábbi vallomásuk szerint a vezető a balesetet követően mindenkitől megkérdezte, hogy megsérült-e, illetve hívjon-e mentőt, majd a megismételt eljárásban a legsúlyosabban sérült utas bevallotta, hogy korábban a vádlott és családtagjai utasították arra, hogy az ő akaratuknak megfelelő vallomást tegyen, vagyis mondja azt, hogy a vádlott mindenkit megkérdezett állapotukról. A sérültet és családját folyamatosan fenyegették és zaklatták emiatt.

A többi könnyebben sérült utasok vallomása szintén merőben eltért az első és a második kihallgatás során. Míg első esetben (a baleset után két nappal) egyetértően állították, hogy a vezető nem győződött meg arról, hogy megsérültek-e, majd két hónappal később ennek ellenkezőjét állították. Esetük teljesen megegyezik a legsúlyosabb sérültével, így a vallomás megváltoztatásának hátterében is ugyanazon okok állhattak. A bíróság éppen ezért nem fogadta el a vallomások megváltoztatását és az első (balesethez közelebbi időpontra esőt) kihallgatás során elhangzottakat vette alapul.

A bíróság álláspontja a fentieken kívül:

Ahogy a baleset bekövetkezett, a vádlottban fel kellett merülnie annak a lehetőségnek, hogy az utasai közül valaki megsérült, orvosi segítségre van szüksége. Éjszakai sötétség volt, közvilágítás nélküli útszakasz, tehát nyilvánvalóan rosszul lehetett látni, a vádlott részéről az lett volna az elvárható, hogy minden egyes sértettel testközelben beszéljen, rákérdezzen konkrétan az állapotukra, meggyőződjön arról, hogy hogy vannak, szükségük van-e orvosi segítségre. Nem elegendő az, hogy messziről a vádlott odakiált a társainak és megkérdezi, hogy "jól vagytok?". Ez a magatartás - ha ennyit meg is tett a vádlott -, nem elegendő. Természetesen erőszakkal nem tarthatta volna vissza a vádlott a sértetteket, amíg mentőt hív de a meggyőződi kötelezettségének alaposabban kellett volna eleget tennie, nem elég egy távolról elhangzó kérdés úgy, hogy utasait nem is látta a vádlott.

A per során felmerültek olyan kérdések, mint például, hogy a sértett miért ült be vádlott autójába, ha tartott tőle. Erre sértett elmondta, hogy barátai unszolására szállt be a gépjárműbe. Éjszaka volt, a szórakozás során szeszesitalt fogyasztott, valószínűleg fáradt volt, emiatt bizonyára minél előbb haza akart jutni, ezért nyilvánvalóan egyszerűbbnek tűnt számára az ily módon történő hazajutás.

A bíróság szerint továbbá azért sem akarta a sofőr a mentőket hívni, mert felfüggesztett büntetés hatálya alatt állt és tartott attól, hogyha kiderülnek a történtek, eljárás indul ellene emiatt. Ezért is hagyta el a helyszínt anélkül, hogy értesítette volna a rendőrséget, illetve anélkül, hogy megfelelő segítséget ajánlott volna a sértettnek.

Ítélet

A bíróság a bizonyítékok figyelembe vételével megállapította a vezető bűnösségét közúti baleset okozásának vétségében és segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében.

A vádlott büntetésének kiszabásakor súlyosító körülmény volt a vádlott büntetett előélete, ezen belül az, hogy felfüggesztett büntetés hatálya alatt követte el a bűncselekményeket, a többes KRESZ szabályszegést, a minősítést megalapozó sérülésen túl további egy személy 8 napon belül gyógyuló sérülése, a vádlott közlekedési előélete, a segítségnyújtás elmulasztása vonatkozásában a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottsága.

Enyhítő körülmény volt az időmúlás, a vádlott részbeni beismerő vallomása, a kiskorú gyermek tartása és az, hogy a vádlott fizetett valamennyi kártérítést a sértettnek.

A vádlott által tanúsított közlekedési magatartás a közlekedési előéletére is figyelemmel, jövőben veszélyt jelent a közúti közlekedés biztonságára, ezért a bíróság 2 évre eltiltotta a sofőrt a közúti járművezetéstől.